Hírek

Varró: hasonló árszabályozás Bolíviában, Szenegálban jellemző

2013.01.02 Forrás: portfolio.hu
Varró László, a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) földgáz-, szén- és árampiaci divíziójának igazgatója szerint a rezsicsökkentés árát elsősorban a szolgáltatók fogják megfizetni, aminek egyenese következménye a beruházások elmaradás, és a műszaki színvonal romlása. A szakember meglátása szerint a hálózatok állapota folyamatosan romlik, ami végeredményképpen ellátási zavarokat, áramkimaradásokat okozhat. Az Indexnek nyilatkozó közgazdász szerint a hazai energiapolitikának az elmúlt években sokkal többet kellett volna tennie az energiapiaci verseny erősödésnek elősegítésére, és a befektetői környezet javítására.

Varró: hasonló árszabályozás Bolíviában, Szenegálban jellemző

<colgroup><col width="*"></col><col width="1"></col></colgroup>
2013. január 2. | 15:53

Küldés e-mailbenNyomtatható verzióHozzászólás

Varró László, a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) földgáz-, szén- és árampiaci divíziójának igazgatója szerint a rezsicsökkentés árát elsősorban a szolgáltatók fogják megfizetni, aminek egyenese következménye a beruházások elmaradás, és a műszaki színvonal romlása. A szakember meglátása szerint a hálózatok állapota folyamatosan romlik, ami végeredményképpen ellátási zavarokat, áramkimaradásokat okozhat. Az Indexnek nyilatkozó közgazdász szerint a hazai energiapolitikának az elmúlt években sokkal többet kellett volna tennie az energiapiaci verseny erősödésnek elősegítésére, és a befektetői környezet javítására.

hirdetés


Varró László elmondása szerint a mostanihoz hasonló 10%-os rezsicsökkentéshez hasonlítható lépések főként olyan országokban jellemző, mint Moldávia, Bolívia vagy Szenegál. Hozzáteszi, hogy bár Európán belül Franciaországban is vannak hasonló irányú törekvések, de ott alapvetően eltérnek a fundamentumok, tekintettel arra, hogy az infrastruktúra meghatározó része állami kézben van, és a jelenlegi társadalom alapvetően a 80-as évek francia adófizetői pénzéből létrehozott nukleáris és vízenergia hatásait élvezi. "Az ártámogatás itt sem egy jó gyakorlat, káros az energiahatékonyság és a verseny szempontjából, jobb lenne, ha az energiaárak a közgazdasági költségeket finanszíroznák, ez a Nemzetközi Energiaügynökségnek is határozott álláspontja" - hangsúlyozza az IEA igazgatója. 

"A hálózatok műszaki színvonala fokozatosan romlik, ha a hálózati fejlesztések elmaradnak, ennek hatásaként végeredményképpen áramkimaradások, ellátási zavarok jöhetnek. Már 2010-ben is a pénzügyi krízist tükröző szinten voltak az energiaszektor beruházásai, de mára még ahhoz képest is több mint 40 százalékkal zuhantak. Ha a 2011-es adatokat nézzük, akkor egy tipikus hálózati elemet Magyarországon 150 évente cserélnének le. Csakhogy egy ilyen berendezésnek nem 150 év az élettartama, hanem például egy vezetéknek 30-40 év, egy transzformátornak nagyjából 20 év - hívja fel a figyelmet Varró László. 

A hazai energiaárak nemzetközi összehasonlításával összefüggésben Varró kifejti, hogy "a piaci árfolyamon összevetve egyáltalán nem kiugróak a magyar árak, legfeljebb vásárlóerőparitáson számolva. A szomorú igazság viszont az, hogy a vásárlóerőparitás olyan dolgokkal korrigál, ami a villamosenergia-szolgáltatásban nem különösebben releváns: például hogy nálunk olcsóbb fodrászhoz menni, mint Párizsban. Ha viszont megnézzük a villamosenergia-szolgáltatás költségeit, annak nagyságrendileg a felét a hálózat költségei adják, negyede az erőművi berendezések költsége, a maradék negyed a tüzelőanyag költsége. A költségek domináns része tehát vagy importált földgáz, vagy importált berendezés a műszaki rendszerben, ezeknek van egy listaára, euróban vagy dollárban és piaci árfolyamon kell megvenni. A Gazprom vagy a Siemens nem mérlegeli, hogy nálunk mennyit keres egy ápolónő vagy egy tanítónő, ezzel a résszel tehát nagyon sok mindent nem lehet kezdeni". 

Varró figyelmeztet, hogy Magyarországon az elmúlt időszakban leálltak az erőmű-beruházások, és habár Európa-szerte érzékelhetők hasonló tendenciák, komoly verseny van a nemzetállamok energiapiaci között a tőkevonzó-képesség terén: "Amikor egy külföldi befektetőnek döntenie kell egy cseh és egy magyar erőműprojekt finanszírozása között, akkor felmerül, hogy Magyarországon tizenhatszor volt olyan villamosenergiatörvény-módosítás, amit este hatkor nyújtottak be, hajnalban szavaztak meg, és a káposztasavanyításról szóló élelmiszeripari rendelet mellékleteként jelent meg. Mi van akkor, ha ez történik egy-két év múlva majd az én erőműprojektemmel is? Ehhez képest Csehországban van egy stabil villamosenergia-törvény és kiszámítható gazdasági környezet. Annyival nem tud a befektető több profitot elérni Magyarországon, hogy ezt a jogi kockázatot érdemes legyen megfutni. Ráadásul Magyarországon az energiacégeket terhelő adók mértéke is különösen magas" - fogalmaz Varró László. 

Az E.ON gázüzletágának visszavásárlással kapcsolatos kérdésre a szakember a következőképpen reagál: "A vásárlásnak egy közvetlen következménye van: az E.On nagykereskedő veszteséges, onnantól kezdve, hogy ezt a magyar állam megveszi, ezt a veszteséget a magyar állam fogja finanszírozni, ami újabb malomkő lesz az MVM nyakában. A gáztárolóknál az üzleti modell az, hogy valaki kibérli a kapacitást és díjat fizet érte, a szabályozás garantálja a tárolókhoz való hozzáférést, vagyis ilyen szempontból nem lesz változás. Ha a tároló az E.On tulajdonában van, jogszabály az E.On nem tilthatja meg, hogy azt a tárolót más piaci szereplők használják. A tárolói befektetésnek nagyjából olyan a pénzügyi hatása, mintha a magyar állam államkötvényt venne vissza. A hosszabb távú hatása a vásárlásnak, hogy a magyar állam tárgyalhat a Gazprommal a hosszú távú gázszerződésről."

Az eredeti cikk itt olvasható.