Hírek

"Nálunk mintha megállt volna a szél" - HVG interjú Felsmann Balázs energetikai szakértővel

2015.04.29 Forrás: HVG 2015 április 25. 17. szám

A Magyar Kormány rövidesen az EU Bírósága elé állhat, ha a korábbi figyelmeztetések ellenére sem alkalmazza az Unió energiahatékonysági riányelveit. A büntetés évente milliárdokra rúghat. Hanyagságról, vagy tudatos késleltetésről van szó?

Az energia hatékony felhasználása, a megújuló erőforrások gyors elterjesztése sajnos nem szerepel a Kormány prioritásai között. Holott 2011-ben, a Nemzeti energiastratégiában még külön fejezetet szentelt a két területnek. Miután azonban Bencsik János távozott a Kormányból, ez a téma kisodródott a Kormány érdeklődési köréből. Nem súlyos üzleti érdekeket rejtő lobbiharcok áldozata lett, hanem az érdektelenségé, gazdája sincs a kormányzaton belül.

Pedig az irányelv kedvezményeket ígér a korszerűsítésre vállalkozó háztartásoknak és százezer épület energiahatékony felújítását írná elő. Igaz, hogy ezzel Magyarországon egy atomerőműnyi energia lenne megtakarítható?

Ez talán túlzás, de egy blokk működése biztosan megtakarítható lenne, ami akár 6 milliár euróval kevesebb beruházást és állami hitelfelvételt jelenthetne. De nem szeretem az ilyen leegyszerűsítéseket, mert félrevezetőek. A legjobb lenne széleskörben modern, takarékos rendszereket működtetni, mert azok kevesebb energiát használnak. Ezt azonban az uniós csatlakozás óta minden magyar kormány elmulasztja, ezért maradt pazarló az ország. Mostanában, jelentős késéssel ugyan, de a parlament már tárgyalja a szükséges törvényt. Az Európai Bizottság pedig jelezte: ha az összes előírást törvénybe iktatják, leállítja a pert. Az irányelv filozófiája egyébként az, hogy az állam a hatékonyság kikényszerítését hárítsa a privát energiaszolgáltató és – kereskedő cégekre, amelyek aztán saját profitjuk terhére rászorítják a végfelhasználókat – elsősorban bennünket, állampolgárokat – a racionális áram – vagy gázfelhasználásra. Itt a lakásfelújításra, az ablakcserékre, a fűtés-korszerűsítésre, a modern világítástechnika alkalmazására gondolok, például a régi égők energiatakarékosra cserélésére.

Az energiaszolgáltatókat ma inkább centralizálják. Gondolja, hogy a nonprofit állami cégek költenek majd a takarékossági programokra?

Igen, de mivel a magáncégek és az állam szabályai szerint áraznak, közgazdasági értelemben kevés érvet tudnék felhozni a közműszolgáltatók államosítása mellett. Azt gondolom, a privát szféra talán hatékonyabban lenne képes végigvinni energiahatékonysági programot. Márpedig rá kellene venni a családokat, hogy elavult háztartási gépeiket, korszerűtlen világítási és fűtési rendszereiket végre energiatakarékosra cseréljék. A leglényegesebb változás persze a lakóházak és a közintézmények szigetelése lenne. Ez hihetetlen költségekkel jár, így az unió támogatása nélkül elég nehezen tud előrehaladni Magyarország. A lakásállomány rossz energetikai állapota alapján itt az előírt évi 1,5%-os megtakarítás többszörösét is elérhetnénk.

Lehet, hogy az irányelv bevezetését azért is halogatja a kormány, mert a folyamatosan csökkentett rezsi miatt az ország aligha akar majd takarékoskodni az energiával?

Valóban, az energia hatékony felhasználását leginkább a mesterségesen alacsony ár akadályozza. A nálunk sokkal rosszabb „benapozottságú” Németországban a napelemek telepítése 5 év alatt térül meg, nálunk 10 év kell hozzá. A német polgár maga költ arra, hogy minél inkább magának termelje meg az áramot, mert annak díja háromszorosa a miénknek. Persze nem azt mondom, hogy emeljük háromszorosára az áram díját. De nálunk még az új épületekben sem mindenhol alkalmaznak takarékos technológiát attól tartva, hogy nem térül meg, tehát a rezsicsökkentés pazarlásra ösztönöz. Sokkal kedvezőbb a helyzet az iparban.

Persze, mert ott nem volt rezsicsökkentés.

Valóban, a betelepülő multik elemi érdeke a hatékonyság, ezért eleve korszerű technológiát építenek be.

Orbán Viktor szerint „senki sem mondhatja meg Magyarországnak, hány százalék legyen a gáz, mennyi legyen a nukleáris energia, mennyi a szén és így tovább, ezt majd mi döntjük el”. Nem a piac?

Valóban minden ország szuverén módon eldöntheti energiastratégiáját. Érdemes azonban látni, hogy ma Európában nincs olyan energiatermelési technológia, amelybe racionális lenne beruházni, mert piaci alapon egyik sem térül meg. Ma az európai erőműparknak legfeljebb a felét használják ki, jelentős a túlkínálat. A technika persze pár éven belül elöregszik. Így aztán az állam mindenhol a hit alapján dönt: a megújulók felé fordul, mint a németek, vagy a hagyományos utat választja – lásd a brit Hinkley Point nukleáris erőművet, amelyet vállaltan szubvencionál. De, Pakssal szemben az az ország energiatermelésének mindössze 7%-át adja, miközben gőzerővel nyomják a megújulók telepítését. is.

A magyar kormány is hitre építi az atomerőművet?

Igen, mégpedig arra a hitre, hogy az atomernergia olcsó! De ez tényszerűen nem igaz. Ezen kívül arra számít, hogy nő a hazai és az európai fogyasztás, holott a számok épp az ellenkezőjét bizonyítják. Már negyedik éve csökken az európai áramfogyasztás, épp a hatékonysági irányelveknek és az innovációnak köszönhetően.

Nagy a titkolózás arról, mennyiért termelik majd az új paksi reaktorok az áramot. Annyit tudunk, hogy négyezermilliárd forint az erőműbővítés költsége, amiben nincs benne az atomhulladék pécsi tárolása.

Az állítólag ezermilliárdba kerül. De ez csak a jelenlegi erőmű hulladékának tárolását oldja meg, a bővítés után újabb atomtemető kell, újabb százmilliárdokért.

Az atomerőműben termelt áram díját igyekszik kedvezőbbnek mutatni az, hogy a megújulók működtetésére adót vet ki a kormány?

A megújulók terjedését az állam csak teljes tiltással tudná megakadályozni, adóval talán még lassítani sem lesz képes. A napelemek alkalmazása már ma is futótűzként terjed az országban, de Németországban most is húsz paksi atomerőmű energiáját adják a háztetőkre helyezett napelemek. Ez már igazi technikai forradalom, amelyben az innováció olyan gyors, hogy 4 év alatt gyakorlatilag a felére csökkent a napelemes rendszerek fajlagos telepítési költsége, és a következő évtizedben további 30%-os árcsökkenést jeleznek előre az iparági szakértők.

A szélerőműveket viszont lényegében betiltotta a kormány, hiszen 5 éve nem adtak ki engedélyt újabbak telepítésére.

Mert szinte csak az atomerőműre koncentrál, más nem igazán érdekli. Pedig a szél ma a legolcsóbb technológia, amellyel hosszabb távon akár a magyar villamos energia-igény 20%-át is meg lehetne termelni. Erről mi egyelőre lemondtunk, nálunk mintha megállt volna a szél.

A szél és a nap kihasználása helyett nekünk tehát atomerőművünk lesz, ha az unió is elfogadja, de végül is a finnek is emellett döntöttek. Ez gyakori kormányzati érv, amely nehezen cáfolható, nem gondolja?

A finn atomreaktor magáncég tulajdonosai előre lekötötték az erőmű kapacitását is, így ha rosszul számították a megtérülést, ők bukják el a befektetett pénzt, nem az állam. Azonkívül a szerződés értelmében a beruházó Rosatom egyben kisebbségi tulajdonosa is a finn létesítménynek, tehát a saját pénzét is kockáztatja. A magyar állam viszont a finanszírozást kormányközi hitellel oldotta meg, ami független a beruházástól. A hitelt mindenképpen törleszteniük kell az adófizetőknek, akkor is, ha a beruházás nem térül meg, vagy akár meg sem valósul határidőre, esetleg drágább lesz a tervezettnél. Ez utóbbi pedig már most valószínűsíthető. Az idén 28 milliárd forintot kap a Paks II társaság, amiből 7,5 milliárd az oroszoknak jár. A fennmaradó 21 milliárdról azonban az Energiaklub kiderítette, hogy nem része az államközi megállapodásnak, tehát olyan többletköltség, ami a négyezermilliárdon felül van. És ez még csak az első év! De egyelőre nem is ez a legnagyobb kérdés, hogy mekkora költséggel bővítik Paksot. Sokkal inkább arra kellene elfogadható választ adni, mire föl a sietség és a 30 évre titkosított döntések. A jelenlegi atomerőmű a 2030-as évtizedig termelhet, így a kiváltásáról elég lett volna 2020-ig döntést hozni. Miért kellett erről már 2014-ben határozni, figyelmen kívül hagyva hatévnyi potenciális tudást? Látva a technológia robbanásszerű változását, ma egészen más erőműveket építenénk, mint 6 éve, és egészen biztos, hogy 6 év múlva is teljesen máshogyan fogunk gondolkodni, mint mai fejjel.