Hírek

Multik húzták magukkal a magyar szélerőműves családi vállalkozást

2011.11.30 Forrás: Origo.hu
A Lakics Gépipari Kft. szélerõmûveket gyártó multik beszállítója lett, és a megújulóenergia-termelés felívelését meglovagolva 2008-ra ötmilliárdos árbevételt ért el, amit a válság jócskán megtépázott, de a vállalkozás elõremenekült, és fejlesztett ez idõ alatt is.

Viccbõl vágott bele egy munkába 1985-ben Lakics László, de annyira megtetszett neki, hogy vállalkozni kezdett, és azóta sikeres családi céget épített fel. A Lakics Gépipari Kft. szélerõmûveket gyártó multik beszállítója lett, és a megújulóenergia-termelés felívelését meglovagolva 2008-ra ötmilliárdos árbevételt ért el, amit a válság jócskán megtépázott, de a vállalkozás elõremenekült, és fejlesztett ez idõ alatt is. A cégvezetõ arra számít, hogy a szélerõmûves megrendelések az idén újra ötmilliárdos megrendelési szint fölé repítik a cégét.

A növekedés megalapozására használta a válságot a kaposvári Lakics Gépgyártó Kft., a megrendelések visszaesésével egy kétmilliárdos beruházást hajtott végre, kihasználva, hogy leestek a beruházási költségek. "Nem szorította a nyakunkat a sok megrendelés" - magyarázta Lakics László, a megújuló energetikai iparágban tevékenykedõ cég alapítója.

A családi kézben lévõ vállalkozás 2003 és 2008 között közel megtízszerezte árbevételét, az utána következõ két évben azonban 5220 millió forintról 2776 millió forintra, közel a felére esett a bevétel. A cégtulajdonos azonban optimista, az idén ismét 5 milliárd forint körüli árbevételt várnak, sõt ahogy fogalmazott, olyan mértékben jönnek újra a megrendelések, hogy "ki merem jelenteni, ha így folytatjuk, akkor ezt a gyárat is kinõjük".

A visszaesést csak részben a válságra vezetik vissza a cégben, ugyanis nemcsak a megrendelések csökkentek, hanem az alapanyagárak is, ami kényszerûen az õ áraikat is leszorította. Így ugyanannyi értékesített mennyiséggel is csökkent volna az árbevétel. A visszaesés másik oka éppen az elõremenekülés volt.

A 2010-ben átadott új, kaposvári gyárban ugyanis összevonták a korábbi dombóvári és a sántosi telephelyet, vagyis egyes gépek hónapokig álltak. A barnamezõs kaposvári beruházás során a régi épületet le kellett bontani, újat építeni, kialakítani az infrastruktúrát. Mivel a megrendelések visszaestek, "nem kellett 120 százalékon termelni", egy nem válságos évhez képest nem okozott akkora kiesést a költözés - magyarázta Lakics László. Közben pedig a "válság ilyen szempontból jól is jött" - mondta -, mivel a beruházás költségeit leszorította.

A Lakics család vállalkozása saját bevallásuk szerint technológiaorientált cég, sokat költenek innovációra. Az alapító idõsebbik fia, a cégben a gazdasági ügyekért és vevõkapcsolat-tartásért, valamint az általános cégvezetésért felelõs ügyvezetõként dolgozó Lakics Péter szerint az elmúlt tíz év összesített eredménye körülbelül megegyezik azzal az összeggel, amelyet ezen idõ alatt beruházásra fordítottak, vagyis a cég a nyereség nagy részét fejlesztésre forgatja vissza. A kaposvári gyár kétmilliárd forintba került, és ez az összeg jelentõs részben a telephely kiépítését tartalmazza, gépvásárlásra kevesebb mint a tizedét fordították.

Kaposvár polgármestere, Szita Károly elmondta, hogy a város elõször az ipari parkban ajánlott egy önkormányzati tulajdonú területet, de Lakics Lászlóék máshova, az Izzó utcába "álmodták" a gyárat. Az önkormányzat a munkahelyteremtés érdekében (száz új munkahelyet vállalt a kft.) 28 millió forint kedvezményt biztosított a terület vételárából. "Kötelességemnek éreztem, hogy támogassuk a másik terület ötletét" - mondta Szita Károly, aki elmondása szerint szimpatikusnak találta a saját erõbõl, kis mûhelybõl kinövõ vállalkozást.

Multik beszállítói

A fejlõdést a cégvezetõ beszámolója szerint több tényezõ határozta meg, egyrészt a nagy nevû multinacionális vevõk magas elvárása, a folyamatos beruházások, illetve az a szervezeti váltás, amely a garázscégként indult vállalkozásban felszabadította a magas mûszaki színvonalra képes tudást.

A fõleg szélerõmûvek részegységeit gyártó cég legnagyobb vevõi közt olyan cégek vannak, mint a német Siemens, a svájci-svéd ABB több külföldi leányvállalatának, vagy a dán Vestas. Lakics Péter szerint "a megújulóenergia-iparág elképesztõ dinamikusan fejlõdött az elmúlt idõszakban. A mi erõforrásainkat lekötötte az, hogy együtt tudjunk fejlõdni a vevõinkkel". Vagyis a cégtõl magas minõségi színvonalat követeltek meg a vevõk, de nemcsak a termékben, hanem például a logisztikai megoldásokban is. Lakics Péter elmondása szerint az "éppen idõben" (just-in-time) rendszert alkalmazzák.

A vevõi elvárások technológiában és kapacitásban is húzták magukkal a magyar családi vállalkozást. Lakics László azt mondta, amikor a külföldi partnereiknél járnak, mindig azt kérdezik elõször: "mire készültök? mi lesz az új? hogy készüljünk?" Az elõre gondolkodással igyekeznek tartani a multi vevõk tempóját. Az alapító elmondta, hogy egyik vevõjük néhány hete bejelentette, hogy mekkora növekedéssel számolnak, ehhez kell igazítaniuk a beszállítóknak is a termelést. "Ez nem kérés volt, ezt meg kell csinálni" - mondta.

Vállalkozásból cég

A növekedés másik feltétele a professzionális szervezeti háttér volt. A magát a gépek szerelmeseként leíró Lakics László 1985-ben alapította vállalkozását, 1995-ben kft.-vé alakította, azt a képességet azonban, hogy a megújuló energia piacával együtt tudjon nõni a cég, csak a 2000-es években szerezték meg, "ekkorra nõtték ki a gyerekbetegségeket" - mondta Lakics László. Saját bevallása szerint eleinte tapasztalatlanul vitte a vállalkozást, mûszaki érdeklõdésû emberként kellett üzleteket kötnie, és nem tudta, hogyan kezelje a partnereit. "Mi egészen más közegben nõttünk fel, egy másik szemléletben" - mondta, hozzátéve, hogy "sem képzettségem, sem kedvem nem volt a pénzügyi területhez. Én a mûszaki részét szerettem mindig igazából, az üzletkötés, a kereskedelem, a látogatások, a kényszerû pénzügyek mindig egy kicsit púp volt a hátamon".

A cég robbanásszerû fejlõdése a 2000-ben közgazdászként diplomázó Péter bekapcsolódása után indult el. Kisebb kitérõk - például a Budapest Banknál, a KPMG-nél vagy az Index.hu-nál eltöltött idõ - után 2003-ban csatlakozott a családi vállalkozáshoz elõször gazdasági igazgatóként, majd a céghez tartozó egykori Komlói Bányagépgyár ügyvezetõje lett. A cégben a belépésével funkciók szerint szétválasztották az irányítást: a gazdasági ügyeket (pénzügy, kereskedelem) Péter vitte, a mûszaki megoldásokat pedig apja, László. "Sokkal szabadabbnak érzem magam most, hogy nincs ezekkel gondom" - mondta az alapító, a fia pedig úgy értékelte a változást: "a mûszaki problémamegoldás a cég egyik legnagyobb versenyelõnye, ehhez pedig kellett, hogy édesapám energiáit felszabadítsuk, hogy azt csinálhassa, amit szeret, és amiben a legnagyobb a hozzáadott értéke a céghez".

Jellemzõ, hogy 1995-ben Lakics László saját elmondása szerint úgy vette meg a már korábban nekik beszállító Komlói Bányagépgyárat, hogy az ott dolgozó vezérigazgató egyszer csak azt vetette fel: "nekem csak nyûg a 40-50 millió évi mínuszt hozó cég, miért nem veszed meg?" Az elsõ megdöbbenés után végül több részletben megvették a komlói gyárat, amelyet "mivel akkoriban senkinek nem volt pénze", olcsón lehetett megszerezni.

Nem szûk piacban gondolkodtak

Ezzel szemben Lakics Péter nem véletlenszerûen, hanem tudatosan kezdett piacot építeni. Külföldi vásárokon, direkt megkeresésekkel, illetve az iparágon belül dolgozó közvetítõkön keresztül kiterjesztették a vevõi kört abban a termékcsoportban, amelyet erõsségüknek éreztek. Elsõsorban szélerõmûvek motor- és generátorházait gyártják, de van a gáz- és olajiparból is megrendelésük, illetve generátorházat egy skóciai árapályerõmûbe is. Lakics Péter belépése utáni években a cég megtízszerezte árbevételét, és ezzel a Menedzserek Országos Szövetsége több társszervezettel tavasszal az Év fiatal menedzserének választotta 2010-re. A szövetség honlapja szerint a díjat nem csak az õ, de édesapja tevékenységének elismeréséért adták, és azért lehettek Lakicsék a nyertesek, mert egy egyfõs családi vállalkozásból sikeresen alakítottak ki egy regionális jelentõségû középvállalkozást.

A vállalkozás fejlesztése közben a beszállítói hálózatot is kiépítették, amely körülbelül ugyanannyi embernek, mintegy 250 fõnek ad munkát, mint õk maguk. Elmondásuk szerint egyszerre teszi õket rugalmassá az ingadozó igényeket teljesítõ beszállítói kör, másrészrõl azonban a felelõsségük is kiterjedt a régió vállalkozásai felé. A közös fejlesztésekre 2011 tavaszán kezdeményezõként részt vettek a Dél-dunántúli Gépipari Klaszter megalapításában. A klaszteren keresztül a cég részt vett az új szakképzési törvény javaslatainak kidolgozásában, sõt a törvényt megelõzve, amely a gyakorlatra koncentráló német duális szakképzési modellt követi, már együttmûködnek Kaposvár és Komló szakképzõ iskoláival, ahonnan nagyságrendileg évi tíz fõnek munkát is biztosítanak.

A klaszterben a gépipari cégek a szakképzésben, a piaci részvételben és az innovációban mûködnek együtt. Rabb Szabolcs, a klaszternek otthont adó Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara innovációs osztályvezetõje szerint a cég erõssége, hogy megtalálták a piaci lehetõségeket, és kreatívak voltak ezek kihasználásában. Mint mondta, nem elégedtek meg a hazai piaccal, nem szûk piacban gondolkodtak, hanem tudatosan törekedtek arra, hogy európai szinten is láthatóak legyenek. Ebben szerinte fontos szerepe volt a célra törõ, jó tárgyaló- és jó nyelvi készségekkel rendelkezõ Lakics Péternek.

Viccbõl indult

Az "egyfõs családi vállalkozás" 1985-ös indulása a késõbbi sikerek ellenére nem volt tudatos. Lakics László bevallása szerint ugyan érlelõdött benne, hogy elkezdjen egy vállalkozást, de a kezdõ lökést egy külsõ hatás adta. A Kaposgép állami vállalatban a fejlesztõüzem vezetõjeként dolgozott, és egyszer érkezett egy igény egy alkatrészre (egy teleszkópos antenna orsójára), amelyet nem tudtak legyártani. "Én viccbõl, kihívásból fölvállaltam, és megcsináltam" - mondta Lakics László. Az alkatrészt otthon, a garázsban felállított, már akkor is öreg esztergapadon készítette munkaidõn kívül, amelyet eredetileg saját örömére, hobbiforgácsolásra vett. "Valószínûleg a génjeimben van, hogy szeretem a vasat" - mondta.

"Eleinte bátortalanok voltunk, de egyre nõtt a megrendelés, amit aztán már otthon délután és éjszaka nem lehetett legyártani" - mutatta be, hogyan lett vállalkozás a "viccbõl bevállalt" munkából. A félretett pénzét munkaeszközökbe fektette, miközben újabb megrendelõk állították pályára a vállalkozást. Az elsõ megrendelés körülbelül két évig tartott ki, majd azon dolgoztak, "ami épp beesett", például az akkor még mûködõ pécsi uránbánya rendelt alkatrészeket. Az elsõ külföldi partnere az Elin nevû, ma is mûködõ és partnerként megmaradó osztrák cég volt, amellyel a belpiacról fokozatosan a külföldi piacok felé fordult a cég.

Az Elinnel való együttmûködés tanította a gépésztechnikus Lakics Lászlót a modern vállalati mûködésre. "Belecsöppentem egy egészen más világba" - mondta, hozzátéve, hogy az osztrákok "fejlettebb technológiával, munkafegyelemmel és vállalkozói morállal" rendelkeztek, így sokat tanult a velük való tárgyalásokból a jó minõségû és határidõre való szállítással. A komlói gyár megvételéig a forgácsolást végezték õk, a gépgyártás többi mûveletét (például hegesztés, lakatosmunkák) bérgyártásba kiadták. A határidõk és a minõségi problémák miatt azonban ez nem mûködött - mondta Lakics László. Az 1995-ben megvásárolt bányagépgyárral a hegesztési és lakatosmunkákat is elvégezhették, miközben az osztrák vevõ az energetikai ágazat felé terelte fokozatosan a céget. Lakicsék szerencsésnek tartják, hogy a késõbbi sikert hozó termékcsoport felé sodródtak, amelyben aztán növekedési lehetõséget látva elkezdték a tudatos fejlesztéseket.

 

A cikk itt olvasható.