Hírek

Lassan hódít a megújuló energia

2011.11.18 Forrás: Index.hu
A megújuló energia kérdésköre még a tudományra és környezetvédelemre legkevésbé fogékonyak szerint is fontos: a jövőnk függ tőle, ráadásul ha csak fél füllel hallgatjuk a híradásokat, úgy tűnhet, hogy ha az állatok kihalása és az óceánok szennyezése nem is marad abba, legalább az áram megtermelése jó irányba halad. Pedig még vagy negyven évig biztosan rá leszünk utalva a fosszilis tüzelőanyagokra.

A megújuló energiák kiaknázása annak ellenére is gyerekcipőben jár, hogy a közelmúltban látványos eredmények és tervek jelentek meg akár az Indexen is: napelemes híd Londonban, 800 méteres naperőműtoronyaz arizonai sivatagban, sőt az ENSZ szerint 2050-re a globális energiaigény 80 százalékát megújuló erőforrásokból fedezzük majd – ez persze nem egy prognózis, hanem csak egy lehetőség, aminek eléréséhez az kéne, hogy minden politikai és gazdasági tényező alakításánál ezt a célt tartsák szem előtt a döntéshozók, aminek egyelőre kevés jele látszik.

A  zöld energia alapjai is biztosnak tűnnek, hiszen egyes tanulmányok szerint a hazai lehetőségek jók, nap- és geotermikus energiával bőségesen el vagyunk látva, ráadásul biomasszában is erősek vagyunk. Nem tűnik utópiának az, hogy előbb-utóbb leváltjuk a jelenleg azért még durva túlsúlyban lévő, fosszilis tüzelőanyagokat elégető erőműveket. Ugyan az EU csak azt várta el tőlünk, hogy a megújuló energiaforrások 2020-ra érjék el a teljes fogyasztás 13 százalékát, a kormány tavaly egy bátor emeléssel 14,65 százalékra módosította ezt a vállalást.

Zöld foltok

A magyar villamosenergia-ipar termelésének és elosztásának irányítójaként a MAVIR Zrt.-nek van a legnagyobb rálátása arra, amink éppen van, illetve ami a közeljövőben lehet legalábbis a villamosenergia frontján. A megemelt tét tartható, legalábbis Tari Gábor, a MAVIR Zrt. vezérigazgatója szerint. „Mind a megújulókra vonatkozó Nemzeti Cselekvési Terv, mind az ősszel elfogadott Nemzeti Energiastratégia céljai teljesíthetőek. Alapvető feltétel a következetes politikai szándék, illetve a szükséges jogi keretek és a finanszírozás biztosítása” – válaszolta kérdésünkre Tari.

A vállalattól azt is megtudhatjuk, hogy hazánk jelenlegi bruttó villamosenergia-fogyasztásának nagyjából 7 százalékát fedezzük megújuló energiaforrások segítségével. Ennek a 7 százaléknak a kétharmadát a biomassza, a biogáz és a hulladékok feldolgozása fedezi, további egyhatodot ad ki a szél-, és 6-7 százalékot a vízenergia. Hiába viszik tehát el az áramtermeléssel kapcsolatos híradások döntő többségét az ilyen megoldásokkal kapcsolatos hírek, a vezérigazgató szerint „a napenergia, a földhő és az egyebek részesedése a villamosenergia-termelésből elenyésző”.

Ez a megállapítás főleg annak fényében kellemetlen, hogy az általános nézet szerint geotermikus energiában világelsők vagyunk. „Az energia meglétében valóban azok lehetünk, azonban a földhő kihasználása még világszinten is maximum ezrelékekben mérhető” – fogalmaz Ságodi Attila, a KPMG energetikai tanácsadásának partnere. Ságodi szerint a Föld magjából származó hőt kihasználó megoldások mértéke még a napenergia hasznosításánál is jelentéktelenebb a teljes kapacitásra és termelésre vetítve.

„Lehet ezzel próbálkozni, Chilében és Izlandon például vannak is mindenféle pilot-projektek, azonban olyan technológiai, finanszírozási és környezetvédelmi kérdések merülnek fel, amik megoldása nem feltétlenül Magyarország feladata kellene legyen" – magyarázza. „Lehet, hogy egyszer, ha már egy kiforrott metódusról beszélünk majd, hazánk az élre állhat, azonban a megújuló források témakörében a geotermikus energia sem itthon, sem a világon nincs a fősodorban.”

Arról nem is beszélve, hogy az eredményhez képest még elég költségesek a geotermikus technológiák. Elméletben tehát valóban jól állunk, de nem véletlen, hogy pillanatnyilag még olyan geotermikus erőmű sincs Magyarországon, ami a kezdeti tervezgetés szakaszán túllépett volna.

Elfújja a szél

A föld felett szerencsére jóval kedvezőbb a helyzet, legalábbis akkor, ha a világon pillanatnyilag uralkodó trendeket vesszük. Európa északi részén (főleg a tengeri szélturbina-telepeknek köszönhetően) a szél alapú termelés névleges teljesítménye 2014 végére elérheti a 20 gigawattot. Összehasonlításul: a magyar áramfogyasztás nagyjából 40 százalékát adó Paksi Atomerőmű bruttó teljesítménye ennek egy tizede.

Ha szintén pusztán az elméletet nézzük, a szél remek lehetőség a környezetet károsító, és hosszú távon véges készletekre alapozó hagyományos erőművek kiváltására, azonban a hazai helyzet itt sem vethető össze a világ nagyobb részének eredményeivel.

Györgyi Viktor kutatómérnök áll az általa kifejlesztett szélturbinák előtt birtokán, Felcsút határában. A két éve működő, 10 méteres függőleges tengelyű szélerőmű mellett elkészült a 29 méteres, 5 és fél méter átmérőjű toronyerőmű, amely 90 km/óra szélsebesség mellett 96 kilowatt teljesítményre képesFotó: Manek Attila

„A németeknél a széllel termelt villamos energia már-már piacképes a hagyományos árammal szemben – persze meg kell nézni, mekkora összegű befektetések árán jutottak el idáig" – mondja ismét a KPMG szakértője. A modern, akár negyedórás pontosságú előrejelzési rendszereknek, illetve a telepek nagy földrajzi szórásának köszönhetően a tervezhetőséggel sincsenek már nagy gondok, vagy ha mégis, hát a szintén környezetbarát szivattyús-tározós erőművek segítségével a hirtelen termeléskiesés is megoldható.

„Annak ellenére azonban, hogy az átlagos szélsebesség megfelel a kívánalmaknak, Magyarországon más tényezőket is figyelembe kell venni: például azt, hogy az energiaipar a megtermelt áramon túl is fontos szereplője egy adott ország gazdaságának, és mivel az erőművek részegységeit külföldről kell behozni, a szélerőművek létesítése nem a hazai szereplőket erősíti" – fogalmaz Ságodi. Vagyis nem érdemes úgy nekifeküdni ezeknek a beruházásoknak, hogy mindent importból oldunk meg, és itthon csak a termelést végezzük.

A megújuló energiaforrások közül a víz a legszámottevőbb eredményekkel rendelkező terület: 2008-ban a megújuló energia-kapacitás nagyjából 80 százalékát tették ki a vízerőművek, a világ össztermeléséből pedig 16 százalékos részesedést hasítottak ki. Míg Amerikában és Kanadában inkább sok kisebb, az építéssel a környezetet lehetőleg kevéssé zavaró projektben gondolkodnak, a kínaiak a 20 gigawattos Három Szoros vízerőművel egy csapásra oldják meg az egyre növekvő ipar energiaéhségét.

Itthon leginkább Bős-Nagymaros jut eszébe mindenkinek, ha ez a téma szóba kerül. Bár elméletileg van előrelépés – az ELMŰ közelmúltban elindított Zöld Tarifa szolgáltatása az 1906-ban épült Felsődobszai Vízerőmű termelését veszi át a megrendelők igényei alapján –, összességében elmondható: a hazai terepviszonyok egyszerűen nem teszik lehetővé a víz energiájának hatékony felhasználását.

Ezért is meglepő első hallásra az a kormányzati ötlet, hogy szivattyús-tározós erőművet létesítenénk valahol az országban. Alapvetően jó elgondolás, hiszen éppen ez az erőműfajta oldhatná meg a merevnek mondott szabályozási rendszer problémáit, viszont hirtelen még a szakértők sem tudnának igazán jó – és a környezetvédőket nem élből bepöccentő – helyszínt javasolni a működési elvéből következően nagy szintkülönbséget igénylő rendszernek.

Erdőn-mezőn

Az utolsó lehetőségként felmerülő biomasszával viszont szerencsénk van, nem véletlen, hogy a Megújuló Cselekvési Tervben, illetve minden egyéb hivatalos és félhivatalos tanulmányban ezt jelölik meg járható útként a szakértők. A biomassza növényi és állati mellék-, illetve végtermékek halmaza, elégetése nem jár plusz szén-dioxid-kibocsátással (hiszen csak annyi kerül a levegőbe, amennyit a növények a fotoszintézis során felhasználtak), ráadásul kis túlzással nem kell más, mint termőterület.

Egyes nézetek szerint azonban fennáll a túltermelés veszélye, vagyis hogy az energiatermelés az emberi fogyasztásra szánt termény elől veszi majd el a helyet. „Jó lenne, ha már ott tartanánk, hogy ez valós fenyegetést jelentene”, mondja Ságodi Attila. „Az igazság ezzel szemben az, hogy nemcsak messze vagyunk, de talán soha nem is leszünk ebben a helyzetben. Ahhoz, hogy a pillanatnyi, vagy a jövőben ésszerű határok közt megemelt biomassza-kapacitás elégtelenné váljon, az kellene, hogy lényegesen nagyobb igényű feldolgozó üzemeket építsünk. Erre azonban egész egyszerűen nincs pénz." Magyarország épülő erőművei jellemzően a 30 megawattos teljesítményt sem érik el, márpedig ekkora kapacitású erőművek egész hadseregét kellene létesíteni a közeljövőben ahhoz, hogy hirtelen kifogyjunk az eltüzelhető nyersanyagból.

Foglaljuk össze a végeredményt: a napsugarak kilőve, a szél drága és csak részlegesen elég, a víz nem nekünk való, a geotermikus az űrhajózással összevethető büdzsét és technológiát igényel, ahhoz meg, hogy a jelenlegi termelés több mint felét adó fosszilis erőműveket kiváltsuk, annyi biomassza-alapú turbina kellene, hogy jóformán egymást érnék a telepek. Hirtelenjében nem is hangzik olyan jól a cikk elején említett 14,65 százalékos cél, hiszen nem kell túl pesszimistának lenni ahhoz, hogy belássuk, amit Ságodi Attila a beszélgetésünk végén megfogalmaz: Magyarországon a villamosenergia-termelés megújuló alapokra való áthelyezésének a jelenlegi technológiai fejlettség, a hazai lehetőségek, illetve az áram- és hőpiaci árak komoly korlátot szabnak.

Arról, hogy ez a korlát mennyire esik messze a 2020-ra azért remélhetőleg összehozható vállalástól, megoszlik a szakértők véleménye. A Nemzeti Energiastratégia című dokumentum készítői ugyan a célok között említik a megújuló energia lehető legjobb kihasználását, azonban 2050-ig – a felvázolt forgatókönyvek alapján – sem a nukleáris, sem a gáztüzelésű erőművek kiváltása nem történhet meg teljes körűen.