Hírek

Gondban az európai szélcégek, veszélyben a német álom

2012.08.01 Forrás: portfolio.hu
Miközben az nyugati szélturbinagyártók egyre nehezebben állják a versenyt a kínai szektortársakkal, addig a kitörési lehetőségként számon tartott tengeri, off-shore turbinák piacán is drasztikusan visszaestek a megrendelések Európában.

Az idei év első félévében 75%-kal kevesebb tengeri szélturbina-kapacitásra adtak le rendelést, mint a tavalyi év hasonló időszakában, elsősorban a brit és német szabályozói bizonytalanságok miatt.

Az elmúlt 10-12 év során nagymértékben növekedett a világon beépített szélerőmű-kapacitás. A BP által gyűjtött adatok szerint a világ teljes beépített szélenergia-kapacitása 2011-végére megközelítette a 240 ezer MW-ot. Ez hozzávetőlegesen a hazai teljes (tehát nem csak szél) beépített teljesítmény 28-szorosa.

Gondban az európai szélcégek, veszélyben a német álom


Az elmúlt években rendre folyamatosan növekedett az újonnan telepített szélkapacitások mértéke. Míg 2000-ben körülbelül 4500 MW-nyi új szélerőművet állítottak üzembe, addig 2011-ben az új telepítések mértéke már meghaladta a 40 ezer MW-ot. A szélerőművek terjedésének dinamikája egészészen az első válságévig, 2009-ig, gyorsulást mutatott, ezt követően azonban lassulás következett. Ennek ellenére 2011-ben még így is 20%-kal több szélerőművi kapacitás állt üzemben, mint 2010-ben.

Gondban az európai szélcégek, veszélyben a német álom


A beépített szélenergia-kapacitás meglehetősen egyenlőtlenül oszlik meg a Föld országai között. 2011-ben a beépített teljesítmény több mint 90%-a mindössze négy állam, államszövetség területére korlátozódott. Az Európai Unió a teljes, globális szélerőművi teljesítmény közel 40%-át tudhatja magáénak; az Egyesült Államok 26%-os, míg Kína 19,7%-os részesedéssel rendelkezik. Érdemi kapacitások épültek ki még továbbá Indiában is, 16 ezer megawattnyi szélerőművel a dél-ázsiai ország a globális szélkapacitás 6,7%-át tudhatja magáénak.

Gondban az európai szélcégek, veszélyben a német álom


Európában már a 90-es évek közepétől folyamatos, egyenletes fejlődés látható a szélenergia-kapacitások terjedése tekintetében. Az Egyesült Államokban csak a 2000-es évek elején indult meg a növekedés, míg Kína további csúszással, csak 2005-2006 táján kezdett expanzióba a szélenergetikai hasznosítás terén. Kína ettől függetlenül igen rövid idő alatt a világ második legnagyobb szélenergetika hatalmává nőtte ki magát, és jelenleg is itt a leggyorsabb ütemű a növekedés.

Gondban az európai szélcégek, veszélyben a német álom


A világ szélpiacát a 2000-es évek meghatározó részében a nyugati turbinagyártók dominálták, a dán Vestas , a spanyol Iberdrola, a német Enercon, Siemens, az amerikai GE stb. Az elmúlt pár évben azonban nagyon megerősödtek a kínai gyártócégek (közöttük a legnagyobbak a Goldwind, a Dongfang és a Sinovel), aminek következtében a korábbi nagyok folyamatosan piacokat veszítenek, és ezzel csökken részesedésük a világ szélpiacából. A Cleantech magazin gyűjtése szerint még 2008-ban a világ 5 legnagyobb szélturbina gyártója között 4 európai és egy amerikai társaság volt, addig 2011-ben a TOP5-be már csak 3 európai társaság fért be, két kínai mellé. 2011-ben a Vestas továbbra is megtartotta piacvezető pozícióját ugyan, de a nyomában, a dobogó második és harmadik helyén már ott van két gyors növekedést mutató kínai cég, a Sinovel és a Goldwind.

Gondban az európai szélcégek, veszélyben a német álom


Kimerülőben, átalakulóban az európai piac

Az európai országok kedvezőtlen költségvetési, és adóssághelyzete természetesen a szélenergia-piacon is érezteti a hatását, a bankok finanszírozó-képességének szűkülése ugyancsak nem kedvez a további fejlődésének a globális szélpiac 40%-át adó Európában.

Az öreg kontinensen a fejlesztések alapvetően két irányba tartanak. A szárazföldi turbinák tekintetében a beruházók a fejletlenebb piacok felé fordultak, így Európa keleti, délkeleti vége felé. Komoly fejlesztési tervek mutatkoznak Lengyelországban, de a jó adottságok miatt a bolgár és a román piacon is sok projekt fut.

A másik irány a tengeri szélerőművek fejlesztése. A tengeri szélerőművek egyrészről a kedvezőbb szélviszonyok miatt jóval nagyobb kihasználtságra képesek, megbízhatóbban és nagy mennyiségben állítanak elő villamos energiát, mint szárazföldi tárásaik, másrészt a nyugati cégek számára további értékesítési lehetőséget jelentenek, hisz ebben a szegmensben (még) érdemi technológiai előnnyel rendelkeznek.

Eddig főként az Egyesült Királyságban indultak meg jelentős tengeri szélparkfejlesztések, míg a következő nagy beruházási sztorinak a német nukleáris fordulat meglovagolása mutatkozik. Németországban a tavalyi fukusimai balesetet követően belpolitikai nyomás hatására a Merkel-vezetés úgy határozott, hogy a németországi atomreaktorokat gyorsított ütemben, 2022-ig fokozatosan le kell állítani. A német elképzelések szerint az így kieső kapacitások nagy részét tengeri szélerőművekkel pótolnák, a tervek 10 ezer megawattnyi off-shore szélerőmű-kapacitás kiépítésről szólnak, azonban több probléma is előtérbe került az elmúlt időszakban e célkitűzések végrehajtása tekintetében.

A német fejlesztések kapcsán elsődleges problémának jelenleg a tengeri vezetékhálózat kiépítése mutatkozik, szabályozási hiányosságok okán a német off-shore piac dermedt állapotban van. Több esetben előfordult, hogy habár a tengeri turbinák időben elkészültek, az általuk termelt áram szárazföldre juttatásához szükséges kábel nem, ami értelemszerűen komoly veszteségekeket eredményezett a beruházó társaságok számára. A német kabinet a szakmai szervezetekkel közösen most azon dolgozik, hogy az ilyen helyzetek felelősségi viszonyait rendezze, illetve mérlegelik, hogy a hálózati társaságok tengeri kábelekből származó bevételeit is valamilyen módon kiszámíthatóbbá tegyék.

A szabályozási bizonytalanságok miatt nemrég Németország meghatározó energiavállalata, az RWE bejelentette, hogy jövő évre halasztja beruházási döntését az Északi-tengerre tervezett, 3 milliárd eurós költségvetésű Innogy Nordsee I parkot illetően.

Az európai off-shore piac helyzetét jól szemlélteti, hogy az idei év első félévében mindössze egy projekt esetében történt kötelező érvényű tenderkiírás. A Vestas által elnyert 216 MW-nyi turbinarendelés egy belga partokhoz közeli szélfarmra vonatkozott. Összehasonlításképpen a tavalyi év hasonló időszakában, 855 MW-nyi off-shore szélturbina-rendelést rögzítettek a gyártócégek, vagyis a visszaesés meghaladja a 75%-ot. A szélenergia-ipar e innovatív szegmensének dinamikusabb növekedését a fentieken, illetve a költséges hálózatépítéseken túl nehezíti még a speciális hajók hiánya, valamint kevés a jól képezett szakember is, így kérdéses, hogy Európa országainak mennyit sikerül majd teljesíteniük a korábbi, ambiciózus célkitűzésekből.

 

Az eredeti cikk itt olvasható.